29. rész Camping

29. rész Camping

Sziasztoook!  Csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon-nagyon jól esnek a kommentek amit írtok és köszönöm, hogy olvassátok a blogot.
Jó olvasást! :)

Otthon teljes őrültekháza fogadott minket. Kendall hol a hűtőben keresgélt, hol pedig egy sporttáskába pakolt valamilyen kaját. Carlos egy vécépumpával üldözte Jamest, aki pedig vécépapírt vagy micsodát dobált mindenfelé. A tévéből valami idióta popzene szólt, Petra pedig üvöltözve énekelt. És mi Logannal ledöbbenve álltunk az ajtóban.
-Hééé! -kiáltotta el magát Logan, mire mindenki elcsendesedett. -Mi van itt?
-Káosz -válaszolt egyszerűen Kendall (a hűtőből).
-Azt látom -bólintott.
James lerohant az emeletről és odajött hozzám. Lehajolt és suttogva megkérdezte:
-Na, megvan a cucc?
-Megvan, csak óvatosnak kell lennünk, hogy nehogy észrevegyenek a zsaruk  -mondtam ugyanolyan hangnemben   komolyan, de végére elröhögtem magam.
-Akkor pakoljuk! -rohant fel Petra.
Én is felmentem és összepakoltam, majd Logantól kértem egy hálózsákot.

Kendall egy gyönyörű tisztásra vitt minket. Legnagyobb meglepetésemre (és a többiekére) amikor kiszálltunk a kocsiból, Kendall és Carlos egy zöld lepedővel borították be az autót.
-Hé, ezen a hétvégén természetbarátok leszünk -magyarázott Carlos.
Furcsán, amolyan "ha nem szólsz hozzá normális maradsz" nézéssel néztünk rájuk és bólogatni kezdtünk.
-Najó! Állítsuk fel a sátrakat! -mondta James
Logan elővette a három sátrat és kicsomagolta őket.
-Várj, ez nem hercegnős? -nézegette Kendall furcsán.
-De igen -húzta ki magát büszkén Logan.
-Ragaszkodott hozzá -tettem hozzá unottan.
-Inkább, csak állítsuk fel -röhögött James.
A fiúk kiterítették a sátrakat. Félkör alakban az egyik kiterített vászon köré álltunk.
-Oké, tudja valaki, hogy ezt hogy kell felállítani? -nézett körbe Carlos.
-Mire való az internet? -tette fel a költői kérdést Logan.
Már elő is vette a telefonját, de Carlos abban a pillanatban el is vette tőle.
-Természetbarát!
Logan sóhajtott és leült a fűbe. Közben Kendall és James már nekiállt összeszerelni a leendő "házunkat".
Igazából könnyebben ment mint gondoltam, mert mint utólag kiderült James már sokszor sátorozott.
Tehát amikor már kész volt a sátor, jöhetett a próba. Kerestem egy botot és odaálltam a sátor elé. Elkezdtem böködni, és mivel az nem dőlt össze, teljesen Big Time Rush állónak tekintettem.
-Rakjunk tüzet, hamarosan besötétedik -állapította meg Carlos.
A tűzrakási feladat Loganre volt bízva, így mi leültünk a földre és elkezdtünk  beszélgetni. Kendall jó ötletnek tartotta elmesélni, azt a történetet, amikor egy srác betörte az orrát, mert Kendall rátüsszentett.
-Ja, és akkor megütött. De én ellenálltam volna, csak...-és csak mesélt és mesélt és mesélt...
A szemem sarkából láttam, hogy Logan két fadarabot dörzsöl össze és úgy akar tüzet gyújtani. Mikor már egy jó ideje próbálkozott ezzel és nem sikerült neki, elővett a zsebéből egy öngyújtót és azzal kezdte meggyújtani.
Ám ez sajnos Carlos is észrevette...
-Logan Henderson! Ezt nem hiszem el! Te vagy a legrosszabb sátorozó akit valaha is láttam! Add csak ide azt az öngyújtót! -nyújtotta ki a kezét.
Logan, mint aki a legsúlyosabb bűncselekményt követte el, odaadta neki a tűzgyújtóeszközt.
-De nézd, legalább  van tűz -nevetett.
-Ezt még visszakapod -mutogatott rá Carlos. Ha nem ismertem volna, azt hittem volna, hogy teljesen megőrült. Mondjuk, ez nem áll messze az igazságtól.
Carlos sértődötten elsétált és lehuppant egy farönkre.
-Hmm éhes vagyok -nézett rám Petra. Aha, szóval azt akarja, hogy én hozzak neki kaját.
Unottan felálltam és odasétáltam a kocsihoz (ami bokornak volt álcázva ) és kivettem a sporttáskát, amibe Kendall a kaját pakolta. Ledobtam a táskát Petra lába elé, mire kaptam egy hálálkodó pillantást.
-Kendall nem mondod komolyan, hogy csak gumicukrot pakoltál?! -nézett Petra döbbenten a fiúra, amikor kinyitotta.
-Miért, az baj?
Kész. Vége. Ezek tiszta hülyék. Petra megrázta a fejét, majd amolyan "ha nincs más ez is jó lesz" fejjel elkezdte majszolni a gumicukrot.
Még egy darabig beszélgettünk, aztán, hogy úgy mondjam, szabad foglalkozás volt. Petra és Kendall az erdőbe mentek sétálni, Carlos szerint ezen a helyen egy UFO szállt le, úgyhogy ő azt tanulmányozta és követte a "nyomokat" a fák közé, James pedig...ő elment valahova azt hiszem.
-Hát Csipkerózsika, ketten maradtunk, úgyhogy azt csinálunk, amit akarunk -hajolt oda hozzám Logan.
-Nem, mert itt van Csipkerózsika bátyja is, Csipkehapsika -ült le Logan mellé James. Ááá akkor mégsem volt olyan messze.
-És ez miben akadályoz engem? -vigyorgott Logie kihívóan.
-Jobb, ha sok mindenben -vágott vissza James.

Hamarosan, Kendall és Petra visszatértek a sétájukról, sőt még Carlos is visszatalált újdonsült barátjával, egy katicával. Leültünk a tűz köré lerakott farönkökre.
-Nem játszunk valamit? -kérdeztem.
-Deee! -pattogott Carlos és a többiek is hevesen bólogattak.
Elkezdtük törni a fejünket valami jó kis játékon. Talán 2 perce ülhettünk így, amikor valami nedves esett a homlokomra. Pár másodperccel utána, pedig a kezemre csöppent. Esik. Valószínűleg ez nem csak nekem tűnt fel, mert James és Logan is az ég felé tekintgetett.
-Ugye nem esik? -tűnt fel Petrának is.
-Ugyan már, ez csak pár csepp! Cukorból vagyok? -nézett körbe Kendall.
Mintha ez valamilyen végszó lett volna, az eső zuhogni kezdett. Minden előzetes szélfúvás, vagy villámlás nélkül.
-Najó, most menjünk be a sátrakba -gondolta meg magát Kendall.
És hát persze, hogy mind egy sátorba tömörültünk be. Méghozzá a miénkbe.
Tehát egymás hegyén-hátán ültünk/feküdtünk a 2 személyes sátorban és vártuk, hogy elálljon az eső. De csak vártunk és vártunk, viszont a zivatar nem hagyott alább.
Egyszer csak szabályos kopogást hallottunk a sarokból. Majd, a fejünk fölül is.
-Logan...-néztem rá.
-Ahj, tudom -sóhajtott. -Elfelejtettük megnézni, hogy vízálló-e.
Bezsebeltünk egy-két rossz álló pillantást. Mire bármit reagálhattunk volna az eső már belülről fojt a sátor oldalán. És ha még ez nem lett volna elég, a szél is elkezdett fújni.
-Menjünk haza -nyavajgott Carlos.
Nem tudtunk mást tenni, beleegyeztünk.
A zuhogó esőben gyorsan összegyömöszöltük a sátrakat és bedobtuk a kocsi csomagtartójába. Majd a ruháinkat tartalmazó táskákat és végül mi is beszálltunk az autóba.
Véget ért a nagy sátorozás...

28. fejezet More than a memory

28. fejezet More than a memory

Hellooo! Tádáám, itt van a 28. fejezet! Vasárnapi nagy unalmamban megírtam. Éééés köszönöm a 14 feliratkozót és a 8000 megtekintést! Különösebb mondanivalóm nincs, úgyhogy:
Jó olvasást! :)

Basszus még mindig szeretem! Felugrottam az ágyról és kirohantam a szobámból. A szememet könnyek borították el és ezek csak akadályoztak abban, hogy megtaláljam a szobát amit keresek. De végül sikerrel jártam és szó szerint berontottam a helyiségbe. Szerencsére Logan ott volt és épp kipakolt a bőröndjéből. 

Érkezésemre felkapta a fejét és felegyenesedett. Odarohantam hozzá és megcsókoltam. Ebben a csókban benne volt minden. Minden, amit két hónapig titkoltam. 

Logan az egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal pedig a derekamnál fogott.

-Sajnálom -motyogtam, amikor ajkaink elváltak. 

-De hát mit? -nevetett halkan. -Inkább nekem kéne sajnál....

Nem tudta befejezni a mondatát, mert a számat újra az övére tapasztottam. 

-Mindent! Az elmúlt két hónapot, a sok fájdalmat amit neked okoztam. Sajnálom -ismételtem el újra.

Válaszul magához szorított, és szerintem ezzel azt akarta mondani, hogy megbocsájt. 

Ledőltünk az ágyra, Logan pedig a mellkasára húzott. Olyan jó volt újra magam mellett érezni és beszívni az illatát. Legszívesebben ott maradtam volna örökre.
-Tényleg Kendallnek panaszkodtál? -kérdeztem.
-Aha. Volt, hogy órákon át hallgatta a beszédemet, mondjuk egyszer be is aludt -mondta szórakozottan.
Halkan felnevettem.
-Logan.
-Hm? -nézett le rám.
-Szeretlek -mondtam mosolyogva.
-Én is, mindennél jobban -mondta és megcsókolt. -De utánad tudod mit szeretek legjobban? Aludni, és baromi fáradt vagyok.
-Most, hogy jobban belegondolok, én is -nevettem el magam.
Nehezen, de sikerült feltápászkodnom és eljutottam a fürdőig. Mire végeztem a fürdéssel, olyan voltam mint egy élőhalott. Kivánszorogtam a fürdőből és beestem Logan mellé.

Logan horkolására ébredni kettős értés volt. Örültem, mert legalább ott van mellettem, viszont felébresztett. És az alvás szent. Óvatosan felkeltettem. A szemét dörzsölve felült az ágyban, megnézte hogy hányóra és kérdőn rám nézett.
-Nincs még egy kicsit korán?
-Te keltettél -mosolyogtam rá.
Megrázta a fejét és kimászott az ágyból.
-Még korán van ahhoz, hogy gondolkodjak.
-Szeretnéd, hogy erre mondjak valamit vagy inkább ne? -kérdeztem, mire nevetve megrázta a fejét.
Logan után nem sokkal én is felkeltem. Megmosakodtam és felvettem valami rendes ruhát.
-Nem megyünk le? -kérdeztem az ágyon fekvő Logantól.
-Áh, muszáj?
Megfogta a kezem és lehúzott maga mellé. Fölém hajolt és megcsókolt.
-Még csak pár órája vagyunk együtt -mondtam.
-Nem igaz! Sosem szakítottunk -vágott vissza.
Nevetve kibújtam alóla és az ajtóhoz futottam. Felkelt és jött utánam.
Kimentem a folyosóra, majd a konyhába ő pedig követett, mint egy mágnest. Hah, pont ezt akartam.
-Reggelt! -köszönt Kendall amikor meglátott. -Éppen kávét főzök ne... -meglátta Logan-t, ahogy a kezemet fogja és elmosolyodott. -Végre! Azt hittem más sosem veszed észre hogy szereted.
-Igen kérek kávét -mondtam, mintha észre sem vettem volna a megjegyzését.
Leültem az asztalhoz és vártam a reggeli ébresztőm. Kendall lerakott elém egy löttyöt, ami közelebb állt a vízhez mint a kávéhoz. Mindegy alapon valahogy sikerült meginnom.
A többiek is lassan-lassan felébredtek és levonszolták magukat a konyhába. Legutoljára James támolygott le. Mikor meglátott minket mosolygós arca megváltozott. Meglepődött, nem kicsit. Már vártam, hogy üvölteni fog vagy toporzékolni, de nem.
-Francba! Te győztél Kendall -nézett mérgesen Kendallra.
Odament azt említetthez és adott neki 5 dolcsit. Kendizzle boldogan elrakta, mintha azon múlna hogy életben marad-e.
-Mivan? Ti fogadtatok ránk? -nevetett Logan.
-Aha. Én arra fogadtam, hogy este jöttök össze.
-Oké ezen fel kéne háborodnom, de jelenleg jobban érdekel, hogy mi lesz este -néztem rájuk.
-Ja persze -csapott a homlokára Petra. -Megyünk sátorozni.
-Sátorozni? Ki volt az az észlény aki ezt kitalálta?
Kissé  megbántva, de Carlos felemelte a kezét. Hát persze ki más.
-Várj, a sátorozáshoz nem kéne sátor is? Ha jól tudom nekünk nincs -gondolkozott Logan.
-Aha nincs is.
-Oké, akkor meg is van a mai program. Anna, Logan ti elmentek és vesztek 3 sátrat. Kettesével leszünk a sátrakban. Kendall, James ti pakoltok kaját. Carlos te foglald el magad valamivel, én pedig útban leszek -osztotta ki a feladatokat Petra.
Hát, ő teljesítette a rá eső részét, hiszen leült a kanapéra és elkezdett tévézni. Mi pedig teljesítettük a feladatainkat.

-Ez miért nem jó? -nyavajgott Logan amikor  már a sokadik sátrat néztük.
-Azért Logan, mert az egyszemélyes -mondtam türelmesen.
-És minek nagyobb? Úgysem egymás mellett fogunk feküdni -vigyorgott kajánul.
-Aha, végül is Petrát és Kendallt még el tudom képzelni így, de Carlost és Jamest valahogy nem.
-És ha Petra Carlossal alszik?
-Akkor Kendall kiakad és biztos, hogy lebuknak. Inkább nézz még sátrat!- utasítottam.
Unottan elballagott a másik sorba. Pár perc múlva rohant is vissza.
-Úúú találtam egyet! Nézd meg, tök jó! -rángatott oda.
-Logan, ez rózsaszín...-mondtam amikor megláttam. -És hercegnős!
-De tök jóó! -ugrándozott.
-Ugye tudod, hogy ez sok mindent elárul? -húzódott mosolyra a szám.
-És ez?
Magához húzott és megcsókolt. Elfejtettem mindent ami körülöttünk volt, csak őt éreztem és....
-Khm... -jelzett nekünk egy anyuka aki a kisgyerekével volt.
Logan nem figyelt rá csak tovább csókolgatott, szegény anyuka meg már majdnem megfulladt. Egyre hangosabban köhögött, mire Logan a szemét fogtava elengedett.
-Ennek nem itt a helye -szólt ránk a mérges anyuci.
-Sajnálom hölgyem, hogy maga sosem volt boldog -vigyorgott Logan. -Plusz magának meg már úgyis mindegy.
Ez a lehető legnagyobb felháborodást váltotta ki a nőből. Elvágtatott és a kislányát pedig maga után rángatta.
-Akkor megvesszük? -fordult felém Logan.
-Ahj, meg, de rád fogom -sóhajtottam.
-Oké.
Mondanom sem kell, hogy az eladó csaj mennyire meglepődött amikor odavittük hozzá a 3 hercegnős sátrat. Pláne mikor felismerte Logan-t. Mindegy inkább gyorsan fizettünk és hazamentünk.