16/2.rész Nem hiszem el...
Aztán minden olyan gyorsan történt...
Zokogva összeestem, és a hideg padlón értem földet. Éreztem, hogy Petra és Carlos rögtön ott teremnek mellettem. James ökölbe szorított keze lendült és Logan arcán csattant. Kendall még mindig lefagyva áll és tátott szájjal kapkodja a fejét köztem és Logan között.
Csak sejtettem, hogy mindenki minket néz. Képtelen voltam odanézni. Annyira bőgtem, hogy úgy éreztem kiszakad a tüdőm. Petra a hátamat simogatta. Éreztem, hogy segíteni akar, de fogalma sincs mit mondjon. Rávettem magam, hogy felnézzek. Homályosan láttam, hogy Logan vérző orral bámul rám. Amikor megláttam, hogy hátulról rácsimpaszkodik az a lány akivel az imént nyalták-falták egymást, újra kitört belőlem a sírás.
Carlos óvatosan felsegített.
-Jól vagy?-kérdezte
Össze kellett szednem minden erőmet, hogy válaszolni tudjak.
-Nem.-suttogtam-Megtennéd, hogy nem engeded Logannak, hogy utánam jöjjön?
-Persze.-mondta Carlos-De hova mész?
-Sétálok egyet.
Elindultam a lift felé, de valaki megfogta a kezem.
-Nem akarod, hogy veled menjek?-kérdezte Kendall
-Kedves vagy, de nem.-mondtam keserű mosollyal
Kirántottam a kezem a szorításából és beszálltam a liftbe. Mintha megállt volna az idő, mindenki a teremben mozdulatlanul állt.
A lift tükrében mikor magamra néztem, újra eszembe jutottak az előbb látottak. Hogy tehette ezt velem? A könnycseppek újra patakokban kezdtek folyni az arcomon. Az ajtó lassan kinyílt és láttam, hogy a recepciós ijedten néz rám. Nem lehettem valami szép látvány.
Kiléptem az ajtón a sötétségbe. Ahhoz képest, hogy már nyár volt, az idő estére lehűlt. Megcsapott a hideg szellő. Összeborzongtam, majd elindultam. Nem tudtam hova megyek. Csak mentem előre.
Az emberek nagy ívben elkerültek. Legszívesebben rájuk üvöltöttem volna hogy: "Mi van, nem láttak még megcsalt embert?!". De nem tettem. Megpillantottam egy kis parkot. Leültem az egyik fa alá a padra. Nem akartam Rá gondolni. De az agyam nem engedelmeskedett. Hogy is gondolhattam, hogy a kapcsolatunk zökkenőmentes lesz? Hisz Ő híres. Körülveszik a szebbnél szebb modellek. De akkor miért akart velem járni? Én is csak egy vagyok a több millió lány közül akik szeretik. Számtalan megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben.
Néha-néha elment a pad melletti kis ösvényen egy ember. De nem volt nagy "forgalom". Nem tudom mennyi ideje ültem ott, de kezdett eluralkodni rajtam a félelem. Ráadásul az eső is elkezdett esni. Felálltam és elindultam a fák alatt. Kimentem a parkból vissza az útra. Majdnem teljesen üres volt az utca, de a sarok felé hangos nevetésfoszlányok hallatszottak. Egy gyéren megvilágított kocsma volt. Egy kis, 3 főből álló csoport álló csoport állt előtte. Hangosan nevetgéltek, lökdösték egymást, valószínűleg részegek voltak. Igyekeztem az árnyékok közt maradni és reméltem, hogy nem keltek nagy feltűnést. Sajnos az egyikőjük észrevett.
-Hé, cica!-kiáltott oda nekem és füttyentett egyet
Gyorsabban szedtem a lépteimet. De megragadta a karom és odahúzott a "bandájukhoz". Elkezdte simogatni az arcom. Odakaptam és a kezét a teste mellé szorítottam. Ő viszont nem adta fel. Még közelebb húzott magához és megint elkezdte simogatni a nyakam. Megint készültem az előző mutatványhoz, de megláttam a zsebében egy fekete kis tokot. Egy tőrt. Beláttam, hogy elég veszélyes lenne újat húzni vele. Így tűrtem amit csinált és vártam, hogy befejezze. Csakhogy ő többet akart. Meg akart csókolni. Az ajkai már majdnem az enyémeket súrolták, amikor valaki közbelépett.
-Hagyja békén!-mondta a fiú
A férfi egy pillanatra a fiú felé nézett, így én lehetőséget kaptam, hogy kiszabaduljak a szorításából. Annyira lekötötte a körülbelül velem egyidős srác, hogy hagyta. A "megmentőm" és a bandatag pár pillanatig szemeztek egymással. Éreztem, hogy ebből verekedés lesz. Jól éreztem. A férfi aki nemrég még engem szorongatott most a földön fetrengett és az állát fogta.
-Futás!-kiáltotta a fiú
Lélekszakadva rohantunk a kis utcákon. Igaz, hogy nem követett minket a férfi, de mi biztosra mentünk. Egyszer csak behúzott egy sikátorba. A lámpa fényénél jobban szemügyre tudtam venni. Dús barna haja szanaszét állt. Gyönyörű, kék szeme izgalomtól csillogott. A ruhája lezser volt.
-Huh, ez meleg volt.-mondta, de úgy láttam rajta, hogy ő élvezte
Aprót bólintottam. A szívem még mindig hevesen vert.
-Öhm...köszi! Ha te nem vagy...-hangom rekedt volt
-Nincs mit. Amúgy Dave vagyok.
-Én pedig Anna.
Kezet fogtunk. Rápillantottam a telefonomra. Elég késő volt.
-Még egyszer köszönöm, hogy megmentettél, de nekem most haza kell mennem. Szia!-mondtam és elindultam
Igazából, nem tudtam merre mentem mert nem ismertem New Yorkot. De Dave jött utánam.
-Csak nem hagyom, hogy egy ilyen szép lány mint te egyedül menjen haza. Na, merre laksz?-kérdezte lelkesen
-Az a helyzet, hogy nem tudom. Nem vagyok idevalósi.-vakargattam a fejem
-Akkor fogunk egy taxit.-mondta és elindult az egyik utcán
Nem is voltunk olyan messze a Times Square-től mint gondoltam. Örültem, hogy egy pasi is van velem.
Kiderült, hogy Dave-nek nem megy olyan jól a taxifogás. 15 perc után végre sikerült lefoglalni egyet. Csakhogy egy nő is a mi taxinkat nézte ki magának. Dave és a nő szó szerint versenyt futottak az autóig. És a mi "csapatunk" nyert! Bekászálódtunk a taxiba. Odaadtam a sofőrnek a kis cetlit amire fel volt írva Kendall lakásának a címe. Bólintott és elindult.
Hamarosan már ott álltunk ház előtt.
-Köszönök mindent.-mondtam
-Még egyszer: nincs mit.-nevetett
-Hát akkor...szia.-éppen be akartam menni az ajtón de Dave maga felé fordított
-Várj! Van barátod?-kérdezte
Pislogtam egy nagyot és egy kis tétovázás után válaszoltam.
-Öhm...nem, nincs.
-Aha. Nincs kedved valamikor találkozni?-nézett rám kíváncsian
-Hidd el lenne, de sajnos holnap indulunk Chicago-ba.-ráztam le
-Értem. Szia!-hajtotta le a fejét és elballagott
Kicsit sajnáltam, mert nem akartam megbántani, de most nem akarok komolyabb kapcsolatot kiépíteni. És amúgy is nehéz lett volna úgy randizni ha az egyik fél New York-ban a másik pedig Chicago-ban van. De mindegy.
Halkan beléptem az ajtón. Meg sem lepődtem amikor Kendall-t és Petrát a kanapén találtam összebújva. Tévét néztek.
-Sziasztok. James, Carlos?-próbáltam magabiztosnak tűnni, de a hangom elcsuklott
-Carlos fent a szobájába, James pedig a barátaival pókerezik valahol.-válaszolt Kendall
-Oké. Sziasztok.-köszöntem el halkan és felmentem
Benyitottam a szobámba. Logan az ágyon feküdt és a plafont bámulta. Fel sem nézett amikor bejöttem. Megfogtam a pizsimet és a fogkefémet és kiviharoztam a szobából. Nem mentem messzire, csupán 1 ajtóval odébb. Halkan bekopogtam és benyitottam.
-Hello, bejöhetek?-kérdeztem
-Persze, gyere csak!-mondta Carlos
-Lenne egy nagy kérésem.
-Mondd!
-Itt aludhatnék?-kérdeztem félénken
-Naná!-lelkesedett fel
-Köszönöm.-mondtam és megöleltem
Magához szorított és megsimogatta a hajam.
-Megfürdök jó?-kérdeztem
-Menj csak.-mondta
Gyorsan lefürödtem és megmostam a fogam. Lemostam a maradék sminkemet is. Saját magamra is ráijesztettem. Felduzzadt szemek, piros arc.
Kimentem és befeküdtem Carlos mellé. Én megtartottam a "baráti-távolság"-ot, de Carlos közelebb húzott magához. Belefúrtam a fejem a vállába és beszívtam az illatát. Újra feltörtek az emlékek és elfogott a sírás. Carlos még szorosabban ölelt magához. Úgy tűnt nem zavarja, hogy eláztatom a pólóját.
-Ne haragudj, abbahagyom.-szipogtam
-Nem baj, engem nem zavar. Ha sírni akarsz, sírj csak.-mondta
Hunyorogtam a sötétbe. Látni akartam, hogy milyen arcot vág. Mivel nem jártam sikerrel visszahajtottam a vállára a fejem. Egy darabig csöndben feküdtünk. Csak Carlos egyenletes légzését lehetett hallani. A könnyek újra erőt vettek rajtam. Carlos egy szó nélkül végigtűrte a hisztimet. És álomba sírtam magam...
Kiléptem az ajtón a sötétségbe. Ahhoz képest, hogy már nyár volt, az idő estére lehűlt. Megcsapott a hideg szellő. Összeborzongtam, majd elindultam. Nem tudtam hova megyek. Csak mentem előre.
Az emberek nagy ívben elkerültek. Legszívesebben rájuk üvöltöttem volna hogy: "Mi van, nem láttak még megcsalt embert?!". De nem tettem. Megpillantottam egy kis parkot. Leültem az egyik fa alá a padra. Nem akartam Rá gondolni. De az agyam nem engedelmeskedett. Hogy is gondolhattam, hogy a kapcsolatunk zökkenőmentes lesz? Hisz Ő híres. Körülveszik a szebbnél szebb modellek. De akkor miért akart velem járni? Én is csak egy vagyok a több millió lány közül akik szeretik. Számtalan megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben.
Néha-néha elment a pad melletti kis ösvényen egy ember. De nem volt nagy "forgalom". Nem tudom mennyi ideje ültem ott, de kezdett eluralkodni rajtam a félelem. Ráadásul az eső is elkezdett esni. Felálltam és elindultam a fák alatt. Kimentem a parkból vissza az útra. Majdnem teljesen üres volt az utca, de a sarok felé hangos nevetésfoszlányok hallatszottak. Egy gyéren megvilágított kocsma volt. Egy kis, 3 főből álló csoport álló csoport állt előtte. Hangosan nevetgéltek, lökdösték egymást, valószínűleg részegek voltak. Igyekeztem az árnyékok közt maradni és reméltem, hogy nem keltek nagy feltűnést. Sajnos az egyikőjük észrevett.
-Hé, cica!-kiáltott oda nekem és füttyentett egyet
Gyorsabban szedtem a lépteimet. De megragadta a karom és odahúzott a "bandájukhoz". Elkezdte simogatni az arcom. Odakaptam és a kezét a teste mellé szorítottam. Ő viszont nem adta fel. Még közelebb húzott magához és megint elkezdte simogatni a nyakam. Megint készültem az előző mutatványhoz, de megláttam a zsebében egy fekete kis tokot. Egy tőrt. Beláttam, hogy elég veszélyes lenne újat húzni vele. Így tűrtem amit csinált és vártam, hogy befejezze. Csakhogy ő többet akart. Meg akart csókolni. Az ajkai már majdnem az enyémeket súrolták, amikor valaki közbelépett.
-Hagyja békén!-mondta a fiú
A férfi egy pillanatra a fiú felé nézett, így én lehetőséget kaptam, hogy kiszabaduljak a szorításából. Annyira lekötötte a körülbelül velem egyidős srác, hogy hagyta. A "megmentőm" és a bandatag pár pillanatig szemeztek egymással. Éreztem, hogy ebből verekedés lesz. Jól éreztem. A férfi aki nemrég még engem szorongatott most a földön fetrengett és az állát fogta.
-Futás!-kiáltotta a fiú
Lélekszakadva rohantunk a kis utcákon. Igaz, hogy nem követett minket a férfi, de mi biztosra mentünk. Egyszer csak behúzott egy sikátorba. A lámpa fényénél jobban szemügyre tudtam venni. Dús barna haja szanaszét állt. Gyönyörű, kék szeme izgalomtól csillogott. A ruhája lezser volt.
-Huh, ez meleg volt.-mondta, de úgy láttam rajta, hogy ő élvezte
Aprót bólintottam. A szívem még mindig hevesen vert.
-Öhm...köszi! Ha te nem vagy...-hangom rekedt volt
-Nincs mit. Amúgy Dave vagyok.
-Én pedig Anna.
Kezet fogtunk. Rápillantottam a telefonomra. Elég késő volt.
-Még egyszer köszönöm, hogy megmentettél, de nekem most haza kell mennem. Szia!-mondtam és elindultam
Igazából, nem tudtam merre mentem mert nem ismertem New Yorkot. De Dave jött utánam.
-Csak nem hagyom, hogy egy ilyen szép lány mint te egyedül menjen haza. Na, merre laksz?-kérdezte lelkesen
-Az a helyzet, hogy nem tudom. Nem vagyok idevalósi.-vakargattam a fejem
-Akkor fogunk egy taxit.-mondta és elindult az egyik utcán
Nem is voltunk olyan messze a Times Square-től mint gondoltam. Örültem, hogy egy pasi is van velem.
Kiderült, hogy Dave-nek nem megy olyan jól a taxifogás. 15 perc után végre sikerült lefoglalni egyet. Csakhogy egy nő is a mi taxinkat nézte ki magának. Dave és a nő szó szerint versenyt futottak az autóig. És a mi "csapatunk" nyert! Bekászálódtunk a taxiba. Odaadtam a sofőrnek a kis cetlit amire fel volt írva Kendall lakásának a címe. Bólintott és elindult.
Hamarosan már ott álltunk ház előtt.
-Köszönök mindent.-mondtam
-Még egyszer: nincs mit.-nevetett
-Hát akkor...szia.-éppen be akartam menni az ajtón de Dave maga felé fordított
-Várj! Van barátod?-kérdezte
Pislogtam egy nagyot és egy kis tétovázás után válaszoltam.
-Öhm...nem, nincs.
-Aha. Nincs kedved valamikor találkozni?-nézett rám kíváncsian
-Hidd el lenne, de sajnos holnap indulunk Chicago-ba.-ráztam le
-Értem. Szia!-hajtotta le a fejét és elballagott
Kicsit sajnáltam, mert nem akartam megbántani, de most nem akarok komolyabb kapcsolatot kiépíteni. És amúgy is nehéz lett volna úgy randizni ha az egyik fél New York-ban a másik pedig Chicago-ban van. De mindegy.
Halkan beléptem az ajtón. Meg sem lepődtem amikor Kendall-t és Petrát a kanapén találtam összebújva. Tévét néztek.
-Sziasztok. James, Carlos?-próbáltam magabiztosnak tűnni, de a hangom elcsuklott
-Carlos fent a szobájába, James pedig a barátaival pókerezik valahol.-válaszolt Kendall
-Oké. Sziasztok.-köszöntem el halkan és felmentem
Benyitottam a szobámba. Logan az ágyon feküdt és a plafont bámulta. Fel sem nézett amikor bejöttem. Megfogtam a pizsimet és a fogkefémet és kiviharoztam a szobából. Nem mentem messzire, csupán 1 ajtóval odébb. Halkan bekopogtam és benyitottam.
-Hello, bejöhetek?-kérdeztem
-Persze, gyere csak!-mondta Carlos
-Lenne egy nagy kérésem.
-Mondd!
-Itt aludhatnék?-kérdeztem félénken
-Naná!-lelkesedett fel
-Köszönöm.-mondtam és megöleltem
Magához szorított és megsimogatta a hajam.
-Megfürdök jó?-kérdeztem
-Menj csak.-mondta
Gyorsan lefürödtem és megmostam a fogam. Lemostam a maradék sminkemet is. Saját magamra is ráijesztettem. Felduzzadt szemek, piros arc.
Kimentem és befeküdtem Carlos mellé. Én megtartottam a "baráti-távolság"-ot, de Carlos közelebb húzott magához. Belefúrtam a fejem a vállába és beszívtam az illatát. Újra feltörtek az emlékek és elfogott a sírás. Carlos még szorosabban ölelt magához. Úgy tűnt nem zavarja, hogy eláztatom a pólóját.
-Ne haragudj, abbahagyom.-szipogtam
-Nem baj, engem nem zavar. Ha sírni akarsz, sírj csak.-mondta
Hunyorogtam a sötétbe. Látni akartam, hogy milyen arcot vág. Mivel nem jártam sikerrel visszahajtottam a vállára a fejem. Egy darabig csöndben feküdtünk. Csak Carlos egyenletes légzését lehetett hallani. A könnyek újra erőt vettek rajtam. Carlos egy szó nélkül végigtűrte a hisztimet. És álomba sírtam magam...
