17.rész Továbblépés

17.rész Továbblépés

Futottam. Futottam egy hosszú, végtelennek tűnő folyosón. Éreztem, hogy a tüdőm már nem bírja sokáig. De bírnia kell, muszáj. Ajtók mellett haladtam el viszont mindegyik zárva volt. Nem tudtam hol keressem. A folyosó kezdett elsötétedni. Hirtelen vége lett és egy nagy fekete üres térben álltam. Egyszer csak megláttam Őt. Mosolygott. Kinyújtottam a kezem és rohanni kezdtem felé. De mikor már elértem volna eltűnt a sötétségben. 

-Neee! Logan!!-estem össze sírva...

Izzadságban tocsogva felültem az ágyban. Kellett pár perc míg felfogtam, hogy hol vagyok...és, hogy ki fekszik mellettem. Carlos, és engem nézett.

-Rosszat álmodtál?-kérdezte

-Ühüm.

-El akarod mondani?

-Öhm..nem, azt hiszem.-mondtam és visszadőltem mellé

Fél kezével átkarolt és nyomott egy puszit a fejemre. Körbenéztem a szobában. Sehol sem láttam órát.

-Carlos? Meddig aludtam?

-Kérlek szépen...negyed kettőig.-válaszolt nyugodtan

-Mi? Már negyed kettő?-mondtam 

Kipattantam az ágyból. Már éppen kerestem volna a ruháimat, mikor rájöttem, hogy itt nem nagyon találom meg őket.

-Logan itthon van?-kérdeztem letörten 

-Tegnap óta ki sem jött a szobátokból.

-Ajj. Nem mennél át, és hoznál nekem ruhát?

-Ezt most komolyan gondoltad?-nézett rám furcsán

-Nem.-sóhajtottam és kimentem az ajtón

Egy pillanatra megálltam az ajtó előtt. Nagy levegőt vettem és benyitottam. Meg sem lepődtem amikor Logan-t a tegnapi ruhájában találtam az ágyon. Feltételeztem, hogy aludt, mert iszonyúan horkolt. Bármennyi is haragudtam rá, elmosolyodtam.
Gyorsan kiszedtem a szekrényből valami ruhát és halkan távoztam.  Visszamentem Carlos szobájába és bevágtattam a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam a ruhám. Mire kimentem  Carlos is már felöltözött.
-Lemegyünk?-kérdeztem
-Menj csak. Én fellépek egy kicsit Twitterre.
Megrántottam a vállam és az ajtó felé vettem az irányt.
Odalent elég érdekes látvány fogadott. Kendall és James a kanapét próbálták megemelni, de mivel elég nehéz volt csak 10 centire sikerült felemelniük. Petra pedig egy zseblámpával turkált  a kanapé alatt.
-Öhm...minden oké?-kérdeztem
-Beesett a kanapé alá az a papír, amire rá voltak írva a turnéhelyszínek.-mondta Kendall
-Olyan nekem is van. Odaadjam?-kérdeztem és még mindig nem értettem, hogy miért csapnak ekkora felhajtást egy papír miatt.
-De azon az is rajta volt, hogy mikor indulunk.-hallottam James-t.
-Akkor kérdezzétek meg Paul-t.-mondtam
Kendall és James egyszerre rám néztek. Petra is ki kászálódott a bútor alól, és ő is mereven bámult rám.
James rácsapott a homlokára.
-Hogy te milyen okos vagy!-kiáltott fel
-Nem mondod komolyan, hogy erre nem is gondoltatok!-néztem rá bambán
-Ő...dehogynem.-mentegetőzött Petra
A szememet forgatva mentem a konyhába. Onnan hallottam, hogy Kendall Paullal beszél telefonon és a megkérdezi hogy, mikor indulunk.
Kitúrtam valami pizzamaradék szerűséget. Bár nem voltam benne biztos, hogy még jó, kockáztattam.
Közben Carlos rohant le a lépcsőn. Eközben a folyamat közben sikerült nekem rohannia, ezáltal lefejeltem a konyhaszekrényt.
-Hupsz, bocsi.-nézett rám aggódóan Carlos
-Állat!-válaszoltam-Mi volt ilyen sürgős?
-Éhes vagyok.-közölte, mintha ez olyan egyértelmű lenne
-Hát persze. Hogy- hogy nem gondoltam erre.-játszottam meg magam
Carlos kinyújtotta rám a nyelvét, amit én viszonoztam. Egy darabig farkasszemet néztünk. Aztán Carlosnak felcsillant a szeme.
-Azt még megeszed?-mutatott rá a már majdnem rohadt pizzámra.
Az arcomon egy gonosz mosoly jelent meg.
 -Nem, nyugodtan edd meg.-nyújtottam oda neki
Rögtön befalta. Elégedetten mentem vissza a kanapéhoz. Leültem James mellé.
-Négy óra múlva indulunk Chicagoba.-mondta
-Addig még van idő. Mit csináljunk?-kérdezte Petra
-TÉVÉ!-kiáltották egyszerre a fiúk
Nyugodtan tévéztünk körülbelül 10 percig. Viszont Petra elkezdett hisztizni, hogy ő márpedig nem fog focit nézni, de Carlos nem adta oda neki a távirányítót. A hősszerelmes Kendall Petra segítségére indult. Ekkor már James is beszállt, Carloshoz. Elszabadult a pokol.
Pár percen belül meguntam. Feltápászkodtam a kanapé tetejére és rájuk ugrottam. Mindannyian a földön végeztük.
-Ezt most miért kellett?-jajgatott Kendall, aki legalul volt
-Meguntam.-nevettem
Feltápászkodtunk és visszaültünk a helyünkre. Végre sikerült kulturáltan-amennyire mi kulturáltak tudunk lenni-tévéznünk.
Arra lettem figyelmes, hogy Kendall és Carlos nagyon halkan beszélgetnek valamiről.
-Mi a téma?-kérdeztem tőlük
-Ja, semmi.-vágták rá egyszerre
-Naaa!-néztem rájuk kiskutya szemekkel-Ne kíméljetek!
-Csak azt kérdeztem Kendalltól, hogy szerinte Logan nem fog-e éhen halni.-mondta Carlos
-Pff, felőlem aztán éhen halhat!-kapta fel a vizet James
Mindenki egyszerre, rosszállóan nézett Jamesre.
-Mi van? Megbántotta a húgomat.-mentegetőzött
-Én akkor is viszek neki valamit enni.-állt fel Kendall
-Figyu, szeretlek meg minden, de szörnyű kajákat csinálsz. Inkább majd én megcsinálom te meg felviszed neki, jó?-nézett rá Petra
Kendall bevágta a durcit és visszaült a fotelbe. Röpke 10 perc múlva Petra visszajött valami ehetőnek kinéző kajával, és odanyújtotta Kendallnak.
-Parancsolj.
Kendall duzzogva elvette és feltrappolt a lépcsőn.
Csendben meredtünk a tévére, és már kezdett kínossá válni. Carlos kiáltása törte meg a csendet.
-Basszus! Pakolnunk kell! 40 perc múlva indulunk!
Felpattantunk és csordaként rohantunk a szobánkba. Én pontosabban csak rohantam volna. Lefékeztem a Logannal volt közös szobánk ajtaja előtt. Pechemre Kendall pont akkor jött ki.
-Öhm...pakolnod kéne, hamarosan indulunk.-mondtam neki. Bólintott és már el is tűnt.
A gyomrom összeszorult amikor lenyomtam a kilincset. Beléptem az ajtón és a tekintetemet a földre szegezve mentem el a szekrényig. Láttam, hogy Logan már az összepakolt. Bőröndjeit hanyagul a földre dobta.
Miközben a ruháimat szórtam a bőröndbe, éreztem a hátamon Logan fürkésző pillantását. Nem volt sok cuccom, de egy örökkévalóságnak tűnt, míg bepakoltam őket. Az utolsót is ráraktam a kinyitott bőrönd tetejére, és készültem lecsukni, amikor megakadt a szemem valamin. Egy kép volt, amin Logan és én vagyunk. Lassan megfogtam és a bőröndöm legaljára tettem. Behúztam a cipzárt és felálltam. Kihúzkodtam az összes cuccom a szobából és hogy drámai legyek bevágtam az ajtót magam mögött. A pakolással annyi idő elment, hogy már csak pisilni volt időm.
Mikor elvégeztem a dolgom, visszamentem az előszobába. Addigra már mindenki ott volt.  Még Paul is.
-Akkor, ha mindenki kész, akár indulhatunk is.-mondta Paul az óráját nézegetve. Nem valami türelmes ember.
Kivittünk a cuccainkat az utcára. Kendall még bezárta az ajtót és ő is csatlakozott hozzánk. Három nagy turnébusz állt előttünk.
-Mi melyik busszal megyünk?-kérdeztem
-Én és a menedzserek azzal megyünk.-mutatott rá Paul az első buszra- Az a kettő a tiétek. Osszátok el.-mondta majd elment.
-Hé van egy ötletem!-kiáltott fel Carlos