25. rész Over again?

25. rész Over again?

Hellooo! Éééés itt az új rész! Nagyon sokat szenvedtem vele, nagyon sokszor írtam át egészen addig, míg számomra elfogadhatóvá vált. 
10 feliratkozóóó és 6000 megtekintés! elképesztőek vagytok, köszönöm!
Jó olvasást!

xoxo RusherForever

2 hónap. El sem hiszem, hogy már két hónapja turnézunk. London, Mexico, Rio De Janiero, Párizs és még sok más hely, ahol még sosem jártam. És már csak egy helyszín van hátra. Magyarország. Anya teljesen bezsongott és óránként hív hogy hol vagyunk már. Hozzáteszem, hogy még csak Amerikában.
-Henderson gyere már! Lekéssük a gépet -türelmetlenkedtem a szobánk ajtajában állva.
-Jól van na, csak nem találom a sapkámat. Várj, megvan! -jött ki elégedetten.
Vetettem rá egy "rosszab vagy mit egy nő" pillantást és kicipeltem a cuccaimat a kis nappaliba. A többiek már mind ott ácsorogtak és beszélgettek.
-Megjött a két hercegnő is -utalt ránk Carlos.
-Logan volt- közöltem vele és ezzel le is zártam a dolgot.
Lementünk a hallba, ahol James leadta a kulcsokat és mehettünk is. Kiléptünk a hotel ajtaján és az autókhoz sétáltunk. Benyomorítottuk a bőröndöket a csomagtartóba és beszálltunk a kocsikba. Az egyikbe Logan, James és Petra, a másikba pedig Carlos, Kendall és én ültünk be.
-Mi van veletek? -kérdezte hátrafordulva Kendall. (Csak mondom, hogy ő vezetett.)
-Velünk? -néztem rá értetlenül.
-Veled és Logannal. Úgy látszik elég jól elvagytok...-kezdte.
-Ja, meg az egész turné alatt egy szobába voltatok- fejezte be Kendall mondatát Carlos.
-Nincs semmit köztünk. Igen, jól elvagyunk barátilag! -hangsúlyoztam ki az utolsó szót. -És ki gondolta volna, hogy Miami-i szobafelosztás az egész turnéra szól?
-Ha te mondod...-vigyorogtak mindketten.

A München-Budapest távolság repülővel nem tűnik hosszú útnak, kivéve ha azt kell hallgatnod, hogy Logan egy idegen nővel vitatkozik a sajtról. Nem viccelek tényleg a sajtról.
Tehát mikor landolt a gép és kinyitották az ajtót én voltam az első aki lerohant a repülőről. Bevártam a csapat normális felét (Petra és valamennyire James). Míg mi beszélgettünk Carlos és Logan elintézték a csomagokat. Mikor visszaértek kimentünk és vártuk, hogy valaki értünk jöjjön.  Miután több mint háromnegyed órát ácsorogtunk, rá kellett jönnünk, hogy anya megfeledkezett egy kis apróságról. 6 emberről, akik hullafáradtan álldogáltak a  repülőtéren. Így hát kénytelenek voltunk megint taxizni.
Kendall hívott két taxit amik hamarosan meg is érkeztek. Két csapatra oszlottunk és a csomagjainkkal együtt bepréseltük magunkat a kocsiba.  Kaptunk egy sor morgolódást a sofőrtől a bőröndök miatt.
Az út viszonylag csendesen telt, azt leszámítva, hogy James ott pattogott mellettem egész úton, mert hogy ő "annyira nagyon izgatott" és "végre láthatja az anyukáját".
Mikor fékezett a taxi, kivettük az összes csomagunkat- volt egypár- és megvártuk míg a másik "csapat",, -vagyis Logan, Kendall és Petra- is lerendezik a sofőrt.
Valahogy elvonszoltuk magunkat az ajtóig, majd beléptünk.
-Szia anyaaa!- ordítottam el magam.
Anya, mint valami malac, visítva rohant be hozzánk- útközben ledobta magáról a kötényét- és elkezdte szorongatni a megszeppent James-t.
-Khm...-köhintettem, jelezve, hogy van egy másik gyereke is.
-Jaaaj perszee! -kapott a fejéhez és engem is megölelgetett, majd sorra a többieket, aztán Loganhez ért.
-Ó, te vagy Logan? Milyen jóképű fiatalember vagy. Nem csodálom, hogy Anna téged választott. Jut eszembe, mi van veletek? -vigyorgott anyu, de számomra jobban hasonlított egy hiperaktív...valamire.
-Öhm...anya mi már nem....-kezdtem lehajtott fejjel.
-...Mi már nem járunk -fejezte be helyettem Logan.
-Oh, sajnálom -lombozódott le anya egy pillanatra, de ez nem tartott sokáig- Hogy vagy James? Minden rendben veled? Mekkorát nőttél! Van barátnőd? -zúdította a kérdésáradatot Jamesre, de még mielőtt ő reagálhatott volna rá, anya megtette. -Nem baj, majd lesz. Főztem vacsorát, gyertek enni.
Így hát anya utasítására -a bőröndöket az ajtó előtt szétdobálva hagytuk- mentünk enni.
-És meddig maradtok? -kérdezte anya, miközben valami húst szúrt fel a villájára.
-Hát...holnap este lesz a koncert és azután indulunk vissza LA-be.
-És hol fogunk aludni?- kérdezte Carlos.
-Majd nálunk. -jelentette ki anya.
-Öhm...nem akarok ünneprontó lenni, de nálunk szerintem nincs annyi hely -mondtam.
-Miért ne? Hozzád megy egy ember, neked úgyis kétszemélyes az ágyad. Vannak felfújható matracaink és valaki majd a kanapén alszik. Petra, te hol alszol? -fordult anya Petra felé.
-Anyáék csak úgy tudják, hogy holnap jövünk, úgyhogy én is igénybe veszek egy matracot.
-Nem, te velem fogsz aludni -közöltem, mire a többiek elkezdték rázni a fejüket.
-Sajnálom, attól, hogy ez a turné utolsó állomása, attól még érvényes a szobafelosztás. Vagyis Logan fog veled aludni -nevetett Kendall.
-Hát jó -sóhajtottam egy filmbe illőt, habár egyátalán nem bántam.

Mikor végezünk a vacsorával a mosogatás rám maradt
-Segítek -ajánlkozott Carlos.
-Oké -rántottam  meg a vállam.
A "közös" mosogatás abból állt, hogy én mosogattam Carlos pedig  ült és beszélgetett velem.
-Szóval Logannal alszol -állapította meg.
-Igen.
-Nem bocsájtasz meg neki?- kérdezte hirtelen.
-Carlos -fordultam felé- eljátszotta az esélyét.
-Mindenkinek jár egy második esély-érvelt. -Látom rajtad, hogy szereted és ő is téged.
-Lehet, hogy ő még szeret engem, de nekem már csak barát -hazudtam egy elég nagyot.
-Nem hiszek neked -mondta és otthagyott.
Mikor befejeztem a mosogatást, felmentem a szobámba. Logan háttal ült nekem és a laptopjával babrált. Gondoltam egyet, odalopóztam mögé és lekaptam a fejéről a sapkáját.
-Hé! -állt fel rögtön és elkezdett kergetni.
Egy darabig kergetőztünk amikor sikerült elkapnia. Ledobott az ágyra és elkezdett csikizni.
-Henderson! Eléég! -visítottam.
-Ez a bosszú a sapkámért.
-Kérleeek! -vettem könyörgőre.
Megszánt és nevetve ledőlt mellém az ágyra. Kaptam az alkalmon és ahol csak értem elkezdtem püfölni egy párnával. Ő is ugyanezt kezdte csinálni, csak az ő ütései valamivel erősebbek voltak.
-Ha velem akarsz birkózni egy kicsit még gyúrnod kell -mosolygott, miközben fölém kerekedett.
-Ha-ha nagyon vicces -motyogtam sértődötten. Logan pár centivel közelebb jött.
-De tudod mit? Legközelebb hagylak nyerni -suttogta. Lehelete csiklandozta az arcom.
-Honnan tudod, hogy lesz legközelebb?
-Tudom -mosolygott. Ajajj, gödröcskék. 
Pár pillanatig néztük egymást. Pontosabban ő nézett engem én pedig próbáltam visszatalálni magamhoz ugyanis elvesztem a szemeiben. Aztán a néhány milliméterre lévő arca eltávolodott, kezei elengedték a csuklómat, ő pedig visszahuppant mellém. Újra rendesen vettem a levegőt és a szívem sem akar kitörni a közelségétől a mellkasomon.