26. rész- "The last moments"+ 5. díj

26. rész The last moments

Hellobelooo! Két dologról szeretnék beszélni. Az első dolog, hogy köszönöm a kommenteket nagyon sokat jelentenek nekem. A második pedig, hogy a blog megkapta az ötödik(!) díját amit köszönök Zsófi Bern-nek. A kérdésekre már válaszoltam az egyik előző bejegyzésben.
Mást  nem is nagyon tudok írni úgyhogy:
Jó olvasást! :)

Ui.: Köszönöm a 11 feliratkozót!
xoxo RusherForever

Reggel korán keltem, így Logan mint tiszteletbeli későn kelő még ott szuszogott mellettem. Halkan kinyitottam az ajtón, de a halkan kilépés már nem sikerült, ugyanis szó szerint átestem  James-en, és lefejeltem a korlátot.  

-Áuu! -kaptam a homlokomhoz -Mi a francot csinálsz itt? Fél nyolc van!
-Hát... körülbelül fél órája megébredtem, mert pisilnem kellett, de nem találtam a WC-t, így leültem ide és vártam, hogy felkelj. De felkeltél, úgyhogy örülnék, ha megmutatnád, hogy hol találom, mert már nem bírom sokáig -ugrált féllábon.
Megforgattam a szemem és elvezettem a  mellékhelyiségig. Miután ezt megtettem lementem a konyhába, ahol két cetlit is találtam. Az egyiket anyu hagyta az asztalon, a másikat pedig Petra. Először Petráét olvastam el.
"Szia! Elmentem anyuékhoz, hívj, ha kellek. Petra"
Aztán anyuét.
"Szia Drágám! Elmentem dolgozni. Anya"
Épp, hogy elolvastam, James rohant le a lépcsőn.
-Na, sikerült elvégezni a dolgod? -kérdeztem nevetve.
-Ühüm -bólintott.- Úú elmegyünk várost nézni? -ugrabugrált.
-El. Csak megvárjuk, míg a többiek is felkelnek.
-Ajj, de mire a többiek felkelnek, újra lemegy a nap. Keltsük fel őket -kérlelt.
-Kit kell felkelteni? -jött le Kendall.
-Téged már nem -vágta rá James.
-Carlos-t és Logan-t -tettem hozzá. -És utána megyünk várost nézni.
Ettől a mondattól hirtelen Kendall is belelkesült és majdhogynem ő lökdösött fel minket, hogy keltsük fel a két hétalvót.
-Akkor te mész Loganhez, én pedig Carloshoz -mondta James.
Bólintottam és beléptem a szobámba. Máris gondolkoztam valami durva ébresztési módon, de minden "gonosz" gondolatom elszállt amikor megláttam az édesen alvó Logan-t. Leültem az ágy szélére és ébresztgetni kezdtem. Mikor már egy ideje ébresztgettem, de nem reagált meguntam. Felálltam az ággyal szemben, nekifutottam és ráugrottam a fiúra. Ezzel végre sikert értem el, mert kinyitotta a fél szemét és nyöszörögni kezdett.
-Jó reggelt! -köszöntem neki. -Megyünk várost nézni.
-Igazán kelthettél volna szebb módon is.
-Mire gondolsz?
-Ha te azt tudnád...-nevetett kajánul.
-Hülye! -vágtam háton és felálltam.
Átöltöztem rendes ruhába, majd visszamentem a nappaliba. James és Kendall nagyon, Carlos már kevésbé lelkesen állt lent.
-Hogy keltett James? -kérdeztem Carlostól.
-Belenyomta a lábát a képembe -mondta fintorogva.
Nevetve megráztam a fejem.
-Hol van Petra? -nézett körbe Kendall.
-Elment a szüleihez -mosolyogtam, mikor valaki hátulról rám ugrott. -Logan! Szállj le rólam!
Mikor végre lekászálódott rólam, indulhattunk a várva várt városnézésre.

Mindent megmutattam a fiúknak. A budai várat, a Halászbástyát, a Hősök terét és még sok más nevezetességet. Élvezték, azt leszámítva, hogy már az első dolognál amit mutattam nekik elfáradtak.És persze az olyan apróságokat nem észrevéve, hogy James minden második lány telefonszámát elkérte, de mivel nem beszél magyarul elég nehezen tudta a csajjal közölni a szándékát. Logan puszta kíváncsiságból lefeküdt a földre és haldokló embert színlelt, mert arra volt kíváncsi, vajon segítenének-e neki. Carlos szobrokkal nézett farkasszemet, Kendall pedig nemes egyszerűséggel közölte, hogy: "Ő márpedig éhesen és fáradtan nem fog tovább sétálni", így ő leült a Hősök tere közepén és elkezdett enni, majd lefeküdt azzal a szándékkal, hogy aludni fog, de felrángattam és továbbvonszoltam. Mondanom sem kell, mennyire megnéztek minket.
Hullafáradtan estem be a házba, ellentétben a fiúkkal, akik épphogy mostanra ébredtek fel teljesen, és ők- hál' Isten- tele voltak energiával.  Ledőltem a kanapéra és őszintén bennem volt az a szándék, hogy pihenek egy picit, de ez négy fiú mellett nyilván nem lehetséges.
-Szerintetek melyik lányt hívjam fel először? -kérdezte James tanácstalanul.
-Amelyik még nem nézett hülyének és beszél angolul -röhögte ki Kendall a látványosan szenvedő tesómat.
James ezzel valószínűleg nem jutott előrébb, így ő elvonult és próbálta felidézni, hogy melyik telefonszámhoz milyen arc tartozik. Carlos épp kifosztotta a hűtőt, Logan pedig úgy helyezkedett a fotelban, hogy a feje lelógott és azzal szórakozott, hogy mennyire lesz vörös, ha beleszáll a vér. Kendall szintén ilyesmi elfoglaltságot talált magának, csakhogy ő éppen azt próbálgatta, hogy mennyi ideig bírja levegő nélkül. Ezzel nem is lett volna baj, mert legalább csendben van, de az első próbálkozása után megkérdezte, hogy: "Mennyi volt?", és mivel nekem- mint utólag kiderült- számolnom kellett volna a másodperceket, amit én nem tettem, Kendall teljesen besértődött és közölte, ha nem számolom a másodperceit soha többet nem szól hozzám. Ez meglehetősen gyerekes kijelentés, de muszáj volt belemennem, mert nem akartam még jobban magamra haragítani Kendall-t. Így hát néztem, ahol először vörös, majd lila, végül kék fejet vág. Ezektől az árnyalatváltozásoktól egy kicsit megijedtem.
-Kendall fújd ki a levegőt! -szóltam rá.
Többször is figyelmeztettem, de ő nem tágított attól a céljától, hogy megfullad. Mivel nem voltam hajlandó tovább nézni ahogy nagyjából megöli magát, odafordultam Logan felé. Ő még mindig ugyanazt a folyamatot csinálta mint amit először elkezdett, vagyis, hogy megvizsgálja, hogy mennyi vér fér a fejébe. Nem tudom milyen régóta szórakozott ezzel, de az ő feje ugyanolyan lilás-pirosas árnyalatot vett fel mint Kendallé. Mikor meglátta, hogy nézem feltápászkodott és elindult felém. Ez a folyamat úgy nézett ki, hogy minden tárgynak (értsd: minden!) ami az útjába került nekiment. Feltételeztem, hogy szédült. Majd feladta és elterült a földön.
-Hülyékkel vagyok körülvéve -morogtam magam elé.
Kimentem a konyhába, ahol Carlos meggyötört arcával találtam szemben magam.
-Mi a baj? -kérdeztem arca láttán.
Nem szólt semmit csak maga elé mutatott, ahol két zacskó cukor volt kirakva. Még mindig nem értettem ezért feltettem neki ugyanazt a kérdést még egyszer.
-Nem tudok dönteni a kettő között -suttogta, majd ráborult az asztalra.
-Úgy érted, hogy...? -kérdeztem magyarázatot várva.
-Imádom ezt itt- mutatott egy Skittles-es zacskóra- de Logan azt mondta, hogy ez- itt egy másik, számomra ismeretlen zacskóra mutatott- sokkal finomabb.
-Ma front van?! -kérdeztem és ezt költői kérdésnek szántam.
Carlos tényleg nagyon szenvedhetett, mert már a fejét verte az asztalba, így segítettem eldönteni a "nagy" dilemmát.
-Edd meg először a Skittles-t és utána a másikat. Vagy egyszerre, teljesen mindegy.
Erre felkapta a fejét és a szeme megtelt reménnyel. Ebből tudtam, hogy sikerült segítenem neki. Legalább valami jót is tettem.
-Köszönöm! -mosolygott Carlos.
Ekkor, mintha ez lett volna a végszava, James botorkált le a lépcsőn. Kezében egy A4-es méretű papírt fogott és azt nézegette.
-Az mi? -mentem oda érdeklődve.
Rápillantottam a papírra, ami leginkább egy leltárra hasonlított. Sőt az is volt. Lányok nevei, kora, lakcíme, telefonszáma és kinézete volt beleírva.
-Tehát...-kezdte James- 14 lány van, ebből 7 beszél folyékonyan angolul, ebből a 7-ből 5-nek megfelelő a kora. Az öt közül 3-mal randiznék is. Nos, három lány maradt -jelentette ki végül.
Hitetlenül néztem rá és megkérdeztem:
-Nem mondod komolyan, hogy ezt csináltad eddig?
-De igen, viszont megérte, mert így sokkal áttekinthetőbb.
Egy "hülye vagy" kijelentéssel ráhagytam, majd bementem a szobámba, és csak reménykedni tudtam benne, hogy ott védve leszek a hülyeségük ellen.
Mikor felértem becsuktam, sőt még be is zártam az ajtót magam után. Lesöpörtem Logan cuccait (leginkább sapkák, de tényleg, nem is tudom, hogy hozott-e egyátalán kettőnél több ruhát) és leültem az ágyra. Találomra kinyitottam egy könyvet és olvasni kezdtem.

Nem sokkal később egy hangos kiáltást hallottam, majd egy másodperc múlva egy hangos csattanást az ajtóm másik oldalán. Az illető száját-aki be akarta törni az ajtómat-egy szép káromkodás hagyta el. A hangjából nagyjából úgy ítéltem, hogy Kendall.  Unottan odasétáltam és kinyitottam az ajtót. Persze, hogy Kendall volt, ki más.
-Kíváncsi vagyok rá? -kérdeztem.
-Persze. Csak szólni akartam, hogy mennünk kéne koncertre.
-Úgy, hogy betöröd az ajtómat?
-Be akartam rohanni rajta, nem betörni, de arra nem gondoltam, hogy bezárod -"magyarázta" meg.
Erre inkább nem mondtam semmit és készültem volna visszamenni, amikor eszembe jutott valami.
-Kendall én nem megyek koncertre.
-Mi? Miért?
-Nem tudom. Inkább itthon maradok és megnézek egy-két filmet -rántottam meg a vállam.
-Egyedül? -úgy nézett rám minha UFO lennék.
-Majd elrabolom Petrát a szüleitől.
-Hát jó, te tudod. Akkor feleslegesen szereztem magamnak egy púpot -mutatott a fejére.
Nevetve visszamentem a szobába, de ezúttal nem zártam be, hátha a másik három jómadárnak is a Kendalléhoz hasonló akciókhoz lenne kedve. Tárcsáztam Petra számát.
-Köszönöm! -hálálkodott mikor  felvette. -Így legalább pár perc erejéig nem csesztetnek. Amúgy hello.
-Szia -nevettem fel. -Ennyire eleged van a szüleidből?
-Uhh, fogalmad sincs. Miért hívtál?
-Ja, csak azért, mert arra gondoltam filmezhetnénk egyet, de mivel hallom, hogy minden időt a szüleiddel szeretnél tölteni...-tartottam vissza a nevetésem.
-Köszi köszi köszi kösziiii! -visított.- Pár perc és ott vagyok.
Nevetve megszakítottam a vonalat, majd átmentem a konyhába, csináltam popcorn-t és töltöttem üdítőt. Mire beesett Petra mindennel kész voltam és már a filmet is kiválasztottam. Petra levágódott mellém.
-Életem legrosszabb napja volt -jelentette ki.  -Az melyik film? -pillantott rá a borítóra.
-Nagyfiúk 2.
-Úú az jó! -lelkesedett és már be is tette a filmet.
Az első 20 percben még nagyjából odafigyeltem a filmre, de mivel már láttam, ezért nem tudott lekötni annyira. Így hát elfeküdtem a kanapén és hallgattam, ahogy Petra a vígjátékon röhög. Körülbelül a film közepén megjött anyu, aki egy köszönéssel lerendezett minket és felment aludni. Feltételezem fárasztó napja volt. Akaratom ellenére is elnyomott az álom.

Az zavart fel életem legszebb álmából, hogy a fiúk hangos veszekedés közepette berontanak a lakásba. Carlos Logannal, majd utána Kendall veszekedett. James olykor-olykor közbeszólt, és Kendall amikor szóhoz tudott jutni visszavágott valamit nekik. Kómás fejjel mindössze ennyit tudtam felfogni.
Logan lehuppant mellém.
-Mi a vita tárgya? -kérdeztem rekedten.
-Az egész ott kezdődött, hogy én vezettem és út közben Carlos meglátott egy mókust. Ő nyilván azonnal meg akart állni, hogy megsimogassa, de megmondtam neki, hogy valószínűleg ezt nem fogja engedni az a szegény állat. Erre besértődött és velem veszekedik azóta. Aztán Kendall besokallt és ráüvöltött Carlosra. James persze megvédte legjobb barátját. Nagyjából ennyi. Várj! Felkeltettünk?
-Aha, de nem baj. Ha itt aludtam volna el valószínűleg holnap fel sem tudnék kelni -mondtam és feltápászkodtam. -Mikor indul a gépünk?
-Reggel négykor, úgyhogy még van három órád aludni.
-Oké akkor szia -köszöntem csak neki mivel a fiúk még mindig veszekedtek, Petra pedig épp szétszedni próbálta őket.
-Én is megyek -követett.
Pont annyi energiám volt, hogy ruhástól bedőltem az ágyba és szándékoztam volna aludni.
-Anna, mondani szeretnék valamit...-mondta halkan Logan.