28. fejezet More than a memory

28. fejezet More than a memory

Hellooo! Tádáám, itt van a 28. fejezet! Vasárnapi nagy unalmamban megírtam. Éééés köszönöm a 14 feliratkozót és a 8000 megtekintést! Különösebb mondanivalóm nincs, úgyhogy:
Jó olvasást! :)

Basszus még mindig szeretem! Felugrottam az ágyról és kirohantam a szobámból. A szememet könnyek borították el és ezek csak akadályoztak abban, hogy megtaláljam a szobát amit keresek. De végül sikerrel jártam és szó szerint berontottam a helyiségbe. Szerencsére Logan ott volt és épp kipakolt a bőröndjéből. 

Érkezésemre felkapta a fejét és felegyenesedett. Odarohantam hozzá és megcsókoltam. Ebben a csókban benne volt minden. Minden, amit két hónapig titkoltam. 

Logan az egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal pedig a derekamnál fogott.

-Sajnálom -motyogtam, amikor ajkaink elváltak. 

-De hát mit? -nevetett halkan. -Inkább nekem kéne sajnál....

Nem tudta befejezni a mondatát, mert a számat újra az övére tapasztottam. 

-Mindent! Az elmúlt két hónapot, a sok fájdalmat amit neked okoztam. Sajnálom -ismételtem el újra.

Válaszul magához szorított, és szerintem ezzel azt akarta mondani, hogy megbocsájt. 

Ledőltünk az ágyra, Logan pedig a mellkasára húzott. Olyan jó volt újra magam mellett érezni és beszívni az illatát. Legszívesebben ott maradtam volna örökre.
-Tényleg Kendallnek panaszkodtál? -kérdeztem.
-Aha. Volt, hogy órákon át hallgatta a beszédemet, mondjuk egyszer be is aludt -mondta szórakozottan.
Halkan felnevettem.
-Logan.
-Hm? -nézett le rám.
-Szeretlek -mondtam mosolyogva.
-Én is, mindennél jobban -mondta és megcsókolt. -De utánad tudod mit szeretek legjobban? Aludni, és baromi fáradt vagyok.
-Most, hogy jobban belegondolok, én is -nevettem el magam.
Nehezen, de sikerült feltápászkodnom és eljutottam a fürdőig. Mire végeztem a fürdéssel, olyan voltam mint egy élőhalott. Kivánszorogtam a fürdőből és beestem Logan mellé.

Logan horkolására ébredni kettős értés volt. Örültem, mert legalább ott van mellettem, viszont felébresztett. És az alvás szent. Óvatosan felkeltettem. A szemét dörzsölve felült az ágyban, megnézte hogy hányóra és kérdőn rám nézett.
-Nincs még egy kicsit korán?
-Te keltettél -mosolyogtam rá.
Megrázta a fejét és kimászott az ágyból.
-Még korán van ahhoz, hogy gondolkodjak.
-Szeretnéd, hogy erre mondjak valamit vagy inkább ne? -kérdeztem, mire nevetve megrázta a fejét.
Logan után nem sokkal én is felkeltem. Megmosakodtam és felvettem valami rendes ruhát.
-Nem megyünk le? -kérdeztem az ágyon fekvő Logantól.
-Áh, muszáj?
Megfogta a kezem és lehúzott maga mellé. Fölém hajolt és megcsókolt.
-Még csak pár órája vagyunk együtt -mondtam.
-Nem igaz! Sosem szakítottunk -vágott vissza.
Nevetve kibújtam alóla és az ajtóhoz futottam. Felkelt és jött utánam.
Kimentem a folyosóra, majd a konyhába ő pedig követett, mint egy mágnest. Hah, pont ezt akartam.
-Reggelt! -köszönt Kendall amikor meglátott. -Éppen kávét főzök ne... -meglátta Logan-t, ahogy a kezemet fogja és elmosolyodott. -Végre! Azt hittem más sosem veszed észre hogy szereted.
-Igen kérek kávét -mondtam, mintha észre sem vettem volna a megjegyzését.
Leültem az asztalhoz és vártam a reggeli ébresztőm. Kendall lerakott elém egy löttyöt, ami közelebb állt a vízhez mint a kávéhoz. Mindegy alapon valahogy sikerült meginnom.
A többiek is lassan-lassan felébredtek és levonszolták magukat a konyhába. Legutoljára James támolygott le. Mikor meglátott minket mosolygós arca megváltozott. Meglepődött, nem kicsit. Már vártam, hogy üvölteni fog vagy toporzékolni, de nem.
-Francba! Te győztél Kendall -nézett mérgesen Kendallra.
Odament azt említetthez és adott neki 5 dolcsit. Kendizzle boldogan elrakta, mintha azon múlna hogy életben marad-e.
-Mivan? Ti fogadtatok ránk? -nevetett Logan.
-Aha. Én arra fogadtam, hogy este jöttök össze.
-Oké ezen fel kéne háborodnom, de jelenleg jobban érdekel, hogy mi lesz este -néztem rájuk.
-Ja persze -csapott a homlokára Petra. -Megyünk sátorozni.
-Sátorozni? Ki volt az az észlény aki ezt kitalálta?
Kissé  megbántva, de Carlos felemelte a kezét. Hát persze ki más.
-Várj, a sátorozáshoz nem kéne sátor is? Ha jól tudom nekünk nincs -gondolkozott Logan.
-Aha nincs is.
-Oké, akkor meg is van a mai program. Anna, Logan ti elmentek és vesztek 3 sátrat. Kettesével leszünk a sátrakban. Kendall, James ti pakoltok kaját. Carlos te foglald el magad valamivel, én pedig útban leszek -osztotta ki a feladatokat Petra.
Hát, ő teljesítette a rá eső részét, hiszen leült a kanapéra és elkezdett tévézni. Mi pedig teljesítettük a feladatainkat.

-Ez miért nem jó? -nyavajgott Logan amikor  már a sokadik sátrat néztük.
-Azért Logan, mert az egyszemélyes -mondtam türelmesen.
-És minek nagyobb? Úgysem egymás mellett fogunk feküdni -vigyorgott kajánul.
-Aha, végül is Petrát és Kendallt még el tudom képzelni így, de Carlost és Jamest valahogy nem.
-És ha Petra Carlossal alszik?
-Akkor Kendall kiakad és biztos, hogy lebuknak. Inkább nézz még sátrat!- utasítottam.
Unottan elballagott a másik sorba. Pár perc múlva rohant is vissza.
-Úúú találtam egyet! Nézd meg, tök jó! -rángatott oda.
-Logan, ez rózsaszín...-mondtam amikor megláttam. -És hercegnős!
-De tök jóó! -ugrándozott.
-Ugye tudod, hogy ez sok mindent elárul? -húzódott mosolyra a szám.
-És ez?
Magához húzott és megcsókolt. Elfejtettem mindent ami körülöttünk volt, csak őt éreztem és....
-Khm... -jelzett nekünk egy anyuka aki a kisgyerekével volt.
Logan nem figyelt rá csak tovább csókolgatott, szegény anyuka meg már majdnem megfulladt. Egyre hangosabban köhögött, mire Logan a szemét fogtava elengedett.
-Ennek nem itt a helye -szólt ránk a mérges anyuci.
-Sajnálom hölgyem, hogy maga sosem volt boldog -vigyorgott Logan. -Plusz magának meg már úgyis mindegy.
Ez a lehető legnagyobb felháborodást váltotta ki a nőből. Elvágtatott és a kislányát pedig maga után rángatta.
-Akkor megvesszük? -fordult felém Logan.
-Ahj, meg, de rád fogom -sóhajtottam.
-Oké.
Mondanom sem kell, hogy az eladó csaj mennyire meglepődött amikor odavittük hozzá a 3 hercegnős sátrat. Pláne mikor felismerte Logan-t. Mindegy inkább gyorsan fizettünk és hazamentünk.