18.rész I forgive you?

18.rész I forgive you?

-Hé van egy ötletem!-kiáltott fel Carlos

-Na halljuk!-mondta James

-Húzzunk arról, hogy hogy lesz a buszfelosztás.-mondta lelkesen

Mivel mindenki beleegyezett húztunk. Petra szerzett egy papírt, és beledobta Logan sapkájába. James  becsukta a szemét és belenyúlt a sapkába. 

-Oké...akkor egy buszba lesz Kendall, Logan...és Anna.-nevetett fel

Én ezt nem találtam annyira viccesnek.

-Akkor én ezzel a két hülyével leszek?-mutatott rá Petra, Carlosra és Jamesre

-Héé!-kiáltották egyszerre

-Nem lehetne újraválasztani?-kérdeztem halkan

-Neeem. Beszállás.-kiáltotta el magát Kendall

Kedvetlenül beraktam a bőröndjeimet a busz "csomagtartójába" és beszálltam. 

Belül egy hosszú folyosószerűség ment egészen a busz végéig. Elöl, oldalra fordítva mindkét oldalon egy-egy bőrkanapé terült el. 

Hátrébb pedig az alvóhelyek voltak.
Levágtam magam az egyik kanapéra.
-Sziaaaa!-ült le mellém Kendall
-Kendizzzle!-nevettem rá
-Mizu?-kérdezte szórakozottan
-Ááá...ma már egyszer-kétszer megmentettem a világot. Amúgy semmi.-mosolyogtam-Kérdezhetek valamit?-váltottam komolyra
Bólintott.
-Te tudtad annak a csajnak a nevét akivel Logan...nyalakodott. Ki az a Jane?
Lehajtotta a fejét. Kicsit tétovázott, majd válaszolt.
-A mostohahúgom.-felelt halkan
-Mi?
-Nem jó a kapcsolatunk. Amikor anya hozzáment az ő apjához teljesen megváltozott az életem. Odaköltöztünk hozzájuk. Eleinte próbáltam barátságosan közeledni Jane felé, de rájöttem milyen is igazából. Nagyképűen viselkedett és folyamatosan anyát szidta. Kezdett eldurvulni a helyzet. Az apját is elkezdte manipulálni és sikerült elérnie, hogy az apja csak a pénzért legyen együtt anyával. A nevelőapám sokszor megütötte anyát. Én próbáltam megvédeni, de engem is megütött, többször is. Jane  mindezt majdnemhogy nevetve nézte végig. Aztán egyik nap...amikor hazamentem anyát a földön találtam eszméletlenül. Odarohantam hozzá és az ujjam a csuklójához tettem. Nem volt pulzusa. Szégyen vagy nem, elbőgem magam. Észrevettem egy papírt az asztalon. Anya írt egy búcsúlevelet. Elmondta benne, hogy mennyire sajnálja, és  tévedett Jane-el és az apjával kapcsolatban és hogy mennyire szeretett. Azután kiköltöztem a nagybátyámhoz LA-be.
-Oh, sajnálom!-simogattam meg a hátát
Hirtelen felém fordult és megölelt. Köpni-nyelni nem tudtam így hát csak megveregettem a hátát.
-Erről még nem beszéltem senkinek.-engedett el
-Tényleg?
-Igen. Jó, hogy végre van valaki akinek elmondhattam.-nézett rám hálásan
A meghitt pillanatból az rángatott ki minket, hogy Logan elvágtatott mellettünk. Megfogott egy csokit és visszafelé. Közben ránk nézett. Hogy ne kelljen a szemébe néznem kibámultam az ablakon.
A mögöttünk lévő busz, vagyis Petráéké éppen akkor előzött le minket. Láttam, hogy Carlos az ablaküvegnek nyomódva integet nekem. Visszaintegettem neki.
Abban reménykedtem, ha visszafordítom a fejem Logan már nem lesz ott. Viszont ott ült a velem szemben lévő kanapén.
-Anna, beszélhetnénk?-kérdezte Logan
-Persze, mondjad.-mondtam közömbösen
-Úgy értem négyszemközt.
Kendall vette a lapot és felállt. Megfogtam a kezét és visszahúztam mellém.
-Maradj.-mondtam neki, majd visszafordultam Logan felé- Mond nyugodtan, nincsenek titkaim Kendall előtt.
-Az meglehet, de nekem akkor is tárgyalnom kell a nagy fehér csészével.-szólt közbe Kendall
Sóhajtottam egyet és elengedtem.
Kettesben maradtunk Logannal. Hurrá.
-Nézd, én nagyon sajnál...-kezdte de közbevágtam
-Logan, nem érdekel!-mondtam. Felálltam és készültem elmenni.
-Kérlek, adj nekem 10 percet!-húzott maga felé
-Najó, kapsz pontosan 3 percet.
Aprót bólintott.
-Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém, de ahogy megláttam valahogy elfogtak a régi emlékek. Régen bele voltam zúgva.
-Komolyan? Ennél jobb nem jutott az eszedbe?-kérdeztem flegmán
-Régen! Hidd el nagyon sajnálom és megbántam. Tudom, hogy ez nagyon sablonos szöveg, de tényleg így van. Szeretlek!-mondta. A szemembe nézett azzal a bizonyos nézéssel. Nagyon jól tudta, hogy annak nem tudok ellenállni. De összeszedtem magam.
-Mit bánsz? Hogy észrevettelek titeket vagy, hogy megcsókoltad?
-Hogy megcsókoltam!-vágta rá
-Még ha meg is bántad én nem tudok neked ilyen könnyen megbocsájtani. Pontosabban megbocsájtottam, de nem teljesen. Barátok?-mosolyogtam rá
-Barátok.-mondta Logan
Szorosan magához ölelt.
-Áááá! Bogáááár!-rohant hozzám Kendall és belecsimpaszkodott a kezembe
-Mivan?! Hol?!-sikítottam, hiszen köztudott, hogy bogárfóbiám van
-Az ágyamban!-mutogatott az alvóhelye felé
Mindketten egyszerre néztünk Logan felé, aki csak röhögött rajtunk.
-Szedd ki onnan!-könyörögtem neki
Odament Kendall ágyához, megfogta a bogarat (kézzel!!) és kidobta az ablakon.
-Nemááár, szegééény! Lehet, hogy megölted!-nyavajogott Kendall
-Döntsétek már el, hogy szeretitek vagy utáljátok a bogarakat.-nevetett még mindig Logan
-Hé, nem azt mondtuk, hogy öld meg, csak hogy szedd ki!-mondtam
-Gyerekesek vagytok!-égnek emelte a szemét és leült
Követtünk a példáját és mi is leültünk.
-Megjöttüüüüünk! Chichagoooo!-kiáltott fel pár perc múlva Logan
-Aha és még mi vagyunk gyerekesek!-tolta le Kendall
Logie kinyújtotta rá a nyelvét.
Amint fékezett a busz és kinyitódott az ajtaja mindhárman egyszerre kivágódtunk raja.
-Frisslevegő!-kiáltottam fel
Hamarosan megérkezett a másik busz is. Petra elsőként rohant le a lépcsőn és egyenesen felém jött. Az arckifejezése nem volt túl boldog.
-A "drágalátós" testvéred egy állat! A másikról nem is beszélve!-mondta idegesen
Carlos és James röhögve szálltak ki a buszból.
-Mit csináltatok?-kérdeztem tőlük
-Ááá semmi különöset!-mondta James
-Semmi különöset?! Fingóversent rendeztek, meg kaját dobáltak a buszba mindenhol!-háborodott fel Petra
-Most mér'? Tök jó volt.-röhögött Carlos
Petra fújt egyet és odament Kendall-hoz.
-Anna nézd! Az orromon van egy bogár!-böködött Logan
Annyira megijedtem a "kis" dögtől, hogy ugrottam egyet. Logan jóízűt nevetett rajtam.
-Akkor most ti megint...?-böködött felénk James
-Barátok vagyunk!-vágtam rá
James mentegetőzően felemelte a kezeit és arrébb ment.
Paul busza is megérkezett. Mikor kiszállt elmondta, hogy melyik hotelbe megyünk.
Végre elindulhattunk.