21.rész Egy érdekes éjszaka...

21.rész Egy érdekes éjszaka...

-Beszélhetnénk?-kérdezte

-Persze.-ültem fel én is-Miről?

-Öhm...szóval Petra mostanában olyan furcsán viselkedik. Mintha távolodna el tőlem.-mondta szomorúan
-Jaj, emiatt ne legyél szomorú! Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy szeret téged!-próbáltam megnyugtatni és megöleltem
-Tudod, én mindennél jobban szeretem őt. Azt nem bírnám ki, ha szakítana velem.-beszélt bele a vállamba
Elmosolyodtam. Kendall elengedett.
-Köszönöm. Jóéjt!-mondta és visszadőlt az ágyba
Én is így tettem és megpróbáltam aludni. Kendall hamarosan már ott hortyogott mellettem. Még mindig forgolódtam, amikor jött egy SMS-em. Hunyorogva megnéztem, hogy ki küldte. Logan.
"S.O.S! Konyha! L"
Halkan kicsusszantam Kendall mellől és kimentem az ajtón. Pontosabban csak ki akartam menni az ajtón, mert belerúgtam az ajtófélfába. Morogva felvettem a mamuszon és lesétáltam a lépcsőn.
A konyhában megtaláltam a tanácstalanul álldogáló Logan-t.
-Mi volt ennyire fontos, hogy hajnali fél kettőkor le kellett jönnöm?
-Csinálsz nekem kakaót?-kérdezte bociszemekkel
-Mivan? Tényleg csak azért kellett lejönnöm, hogy csináljak neked kakaót?-néztem rá mérgesen
-Ühüm.-bólintott- Akkor csinálsz nekem?
-Nem.-fordítottam hátat
Hallottam, hogy Logan felsóhajt. Odajött hozzám és hátulról megölelt. Habár a szívem egy fokozattal gyorsabban kezdett verni, nem reagáltam rá.
-Légysziii.-suttogta lágy hangon
Látványosan felsóhajtottam, de megadtam magam. Szembefordultam vele.
-Utállak.-suttogtam
Bementem a konyhába és készítettem magunknak kakaót. Letettem a bögrét Logan elé.
-Köszi.-mosolyogva rám kacsintott
Visszamosolyogtam rá és leültem mellé.
Mindketten megittuk a kakaónkat.
-Hé, voltál már a medencénél?-kérdezte
-Nem.
-Akkor gyere.-mondta
Felállt és maga után húzott a kertbe.

A medence talán jobban tetszett mint a ház. Szépen ki volt világítva és tetszettek a kövek a szélén. Leültünk a medence szélére és belelógattuk a lábunkat a vízbe. Elbeszélgettünk egy darabig. Logan épp azt mesélte, hogy hogyan szívatták meg a bátyámat, amikor a észrevettem valamit a kert egyik sarkában.
-Logan. Azok ott nem...-vágtam bele a mondókájába.
-Az nem lehet!-már ő is rájuk figyelt
-De pedig ők azok! Hogy tehették ezt?!-kérdeztem lehet, hogy egy kicsi túl hangosan
-Pssszt!-fogta be a számat Logan
Kémkedősdit játszottunk és odalopóztunk a ház oldalához. Csakhogy Logan volt olyan "szerencsés" és belement a rózsákba. Felüvöltött volna, de akkor rajtam volt a sor, hogy befogjam a száját. Mikor "kitombolta" magát újra foglalkozhattunk a nagyobb problémával. Ugyanis Carlos és Petra egymás karjaiban csókolóztak.
-De hogy tehették ezt Kendallel?-kérdezte Logan hitetlenül
-Teljesen össze fog omolni. Nem kéne elmondanunk neki. -néztem rá
-Jó, nem mondjuk el. Akkor ez mi kettőnk...pontosabban négyünk titka lesz.
-Én pedig, majd egyik nap elbeszélgetek Petrával.
-Húhaaa! Szegényt figyelmeztetnem kéne, hogy el fogsz vele beszélgetni!-hülyéskedett
Beleboxoltam a vállába.
Még mindig félig lesokkolva mentünk be a házba.
-Hát akkor jó éjt!-mosolyogtam Loganra
Indultam volna fel, de Logan megfogta a kezem és visszahúzott. Egész közel húzott magához, arcunk pár centire volt.
-Ezt többször is megismételhetnénk.-lehelte
-Mit? A legjobb barátaink rajtakapását, hogy megcsalják a másik barátunkat?-mosolyogtam
-A kakaózásra gondoltam.-villantotta rám a mosolyát
-Azt megismételhetjük. Viszont most már tényleg megyek aludni.
-Rendben. Jóéjt!-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra
Felsétáltam a lépcsőn és halkan bementem a szobába. Kendall még mindig békésen hortyogott. Mosolyogva bemásztam az ágyba. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy elaludjak.

***

Elég későn keltem fel reggel. Kendall nem volt mellettem. Lebattyogtam az emeletről és bementem a konyhába. Még nem volt fent senki. Pontosabban Kendall nem tudom merre járhatott. Főztem magamnak egy kávét és leültem az egyik székre.

Mikor már vagy fél órája ücsörögtem lent és még nem bukkant fel senki, kíváncsi lettem. Felmentem és benéztem mindenkinek a szobájába, csakhogy nem voltak itthon.

-Legalább hagyhattak volna egy üzenetet.-motyogtam magamban

Előkotortam a telefonom és tárcsáztam James számát. Nem vette fel. Megpróbáltam mindegyikőjüket, de egyikőjük sem volt elérhető. Gondoltam egyet és kimentem a medencéhez hátha ott vannak. Ott sem.

Unottan visszamentem a lakásba. Bementem a szobánkba és felöltöztem.

 Rájöttem, hogy még nem is reggeliztem, így visszamentem a konyhába. Éppen a hűtőben kotorásztam, amikor meghallottam magam mögött a "kórust".

-Boldog szülinapoooot!-kiabálták a fiúk és Petra

El is felejtettem, hogy ma van a szülinapom. Sosem vertem nagy dobra, vagy rendeztem nagy bulikat. Félek, hogy a fiúkkal ez nem így lesz.

-Köszönöm. És ez nem lehetett volna bújócska nélkül megoldani?-néztem rájuk

-Ahj olyan ünneprontó vagy! Tudod milyen nehéz volt ezeket elbújtatni?-keseredett el Petra és a fiúk felé bökött

-De nagyon örülök neki!

-Akkor jó.-vidult fel

Mindegyikőjüket megöleltem és megköszöntem, hogy boldog szülinapot kívántak. 

-Ajándékok!-kiáltotta Carlos

Ezt a részt utálom a legjobban. Bármilyen furcsán is hangzik nem szeretek ajándékokat kapni. De sajnos a fiúktól megkaptam őket.