5/2.rész Just friends?

5/2.rész Just friends?

Reggel Logan mellkasán ébredtem. Nem tudom, hogy kerültem oda. Felkeltettem Logan-t.

-He?-kérdezte kómásan

-Nem tudod hogy kerültem ide?-kérdeztem

-A-a! Csinálsz nekem kávét?-suttogott

-Ma nem Én vagyok a felelős.-válaszoltam

-Tudom, de nem akarom felkelteni Carlos-t.

-Najó.-mondtam, majd felkeltem

Miután főztem kávét felmentem a fürdőbe és kihoztam két algopyrin-t.

-Szerintem erre még szükségünk lesz.-mondtam, majd odaadtam neki a fejfájás csillapítót.

-Kösz.-mondta és bevette, majd ráborult az asztalra.

Fél órán át csak ültünk némán, mire már mindenki felkelt. Mindenkinek szüksége volt az algopyrin-re.

-Valaki emlékszik, hogy mi történt tegnap?-kérdezte Kendall

-Hát Én nagyjából emlékszem, csak arra nem, hogy kerültem Logan mellé.-mondtam

-Hova?!-kérdezte James

-Nyugi! Nem történt semmi!-mondtam

-Remélem is! Na mire emlékszel?-kérdezte 

-Hát...arra, hogy Petra azt hitte Titanicon van és a lépcsőről kitárt karral énekelte a Titanic főcímdalát, Carlos mindenkinek azt mondogatta, hogy "Barátom! Jaj, de szeretlek!", Logan azt hitte, hogy Ő Aladin, ráült a szőnyegre és azt kiabálta neki "Repűűűűlj!" aztán rá 5 másodpercre amikor észrevette, hogy nem repül azt mondta "Naaa! Mi lesz már?? Repűűűlj!", James mindent bele salátát csinált. Azthiszem találtam benne egy cipőfűzőt. Kendall pedig egy lepedőt dobott a kanapéra és azt üvöltötte neki "Háháá! Most megvagy te hülye láááma!" Szóval ennyire emlékszem!-fejeztem be

-Aztaaa! Ezt csináltam?-kérdezte furán Carlos
-Igeeen!-nevettem el magam, de abbahagytam mert nagyon fájt tőle a fejem
Ledőltünk a kanapéra és csak tévéztünk, mivel mindenkit gyötört a másnaposság. Ez így ment egész nap. Este mindenki elköszönt egymástól és lefeküdt aludni.
Egészen éjfélig csak forgolódtam az ágyamban. Úgy döntöttem lemegyek és iszok valamit. Amikor leértem kinyitottam a hűtőt. Már legalább 10 perce ácsorogtam ott mikor megszólalt mögöttem egy hang.
-Látom Te se tudsz aludni.-mondta Logan
-Öhm...hát nem.-válaszoltam-Várj! Ülj le. Csinálok kakaót.
Mikor megcsináltam odaadtam neki és Én is leültem. Vagy fél órát beszélgettünk amikor Logannak támadt egy ötlete.
-Hé, menjünk el sétálni!-mondta
-Most?? Fél egy van.
-Ja, simán! Figyu, 10 perc múlva itt?
-Hát jó!-mondtam, majd felmentem
Előkerestem egy elviselhető ruhát és felvettem. Egy rövid gatyát és egy spagettipántos ujjatlant választottam. Aztán visszaindultam a nappaliba.
-Azt hittem sosem készülsz el!-mosolygott Logan
-Naa! Ez rekordidő volt!-mondtam tettetett sértődéssel
-Oké, oké! Menjünk!-mondta
Kimentünk az utcára. Teljesen hülyének éreztem magam, hogy éjjel háromnegyed egykor egy sztárral sétálok
az koromsötét utcán. Lassan már másfél órája sétáltunk amikor Logan megállt.
-Öhm...már régóta szeretnék valamit mondani...-kezdte-Szóval Én...amikor megláttalak...és ezt már egy hónapja próbáltam elmondani...csak kibököm...SZERETLEK!-mondta
Egyre közelebb és közelebb jött. Majd egyszer csak ajkai az enyémhez értek. Rögtön ellöktem magamtól.
-MIT CSINÁLSZ?!-kérdeztem
-Én...Ő...csak...azt hittem, hogy...-kezdte de a szavába vágtam
-Nézd Logan! Én is hasonlóan érzek, de nem akarom, hogy erre rámenjen a barátságunk!-mondtam
-De, ha Te is szeretsz akkor miért...
-Egyrészt James miatt. Szerintem mind kettőnket kinyírna, ha ezt megtudná. Másrészt pedig Én nem bírnám ki azt amit neked nap mint nap ki kell. A sok paparazzi, a sajtósok.-sóhajtottam
-Együtt megbirkóznánk vele!-mondta
-Nem Logan! Nem!-mondtam
-Értem...-hajtotta le a fejét-Akkor menjünk haza!-mondta majd megfordult és elindult.
Pedig Én is elmondhatatlanul szerettem. És volt benne valami ami vonzott. Elképesztően fájt nemet mondani neki.
Én is utána indultam. Hazaérve, el sem köszönt tőlem csak bement a szobájába. Én is bedőltem az ágyba.